Budapest, 2022. 07. 07. – Neumann István, Magyar Vasút
Szakértői eszmefuttatások a felelősség és a szabályzatok ellentmondásos viszonyáról.
hirdetés
A szabályok és a szabványügy értelmét, indokoltságát általában nem szükséges indokolni. Az Eisenbahn-Revue másfél tucatnyi szerzője részvételével zajló szakmai vita arra emlékeztet: nyilvánvaló szerepük mellett a szabályzatok/szabályozók és szabványok jelenlegi túlburjánzása csökkenti a szereplők önálló felelősségérzetét, szuverenitását. Létezésüktől az emberek kevésbé válnak érzékennyé a saját magukért és másokért viselt felelősségük szempontjából, hiszen a szabályzat (vélhetően) minden probléma mellé felelőst jelöl ki. Kényelmes, ha többnyire másokat lehet felelőssé tenni. Ezzel szemben számos példával szemléltetik, hogy a szabályozási áradat nem kevés ellentmondást és tévutat eredményezhet – mindezek a vasútüzemi minőség romlását eredményezik, sőt, egyesek történelmi mélyponton látják a (német) vasutat. Mérlegelni kell a biztonság, költség és a pontos, kiszámítható szolgáltatás megfelelő egyensúlya érdekében. Az egyik szerzőpáros arra hívja fel a szakmát és szabályozót: „Csökkentsük a szabályozási áradatot! Nem szabad mindent részletesen szabályozni, meg kell hagyni a vasutat üzemeltető vagy használó emberek egészséges mértékű felelősségét.”
OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK
A vita során mások jobban kielemzik a túlszabályozás okait:
- Általában a „bizalmatlanság kultúrája” azt eredményezi, hogy a felek túlbiztosítják magukat.
- A szükséges és a funkcionalitást lehetővé tevő szintet messze túlhaladja a szabályozottság iránti igényt.
- A túlszabályozást jobbára a verseny ellenségének tekintik. De a komplex, nagyszámú interfésszel terhelt vasúti környezetben éppen a versenyben elérhető egyéni előny motiválja a túlszabályozást. Az interfészek növekvő számával legalább lineárisan, de inkább exponenciálisan növekedni szokott a szabályozottság.
- Jelenleg közvetlenül szinte semmi sem készteti a feleket az áradat megfékezésére, legkevésbé a közvetlenül érdeket szabályozókat, szabványügyi vállalatokat, szakosodott jogászokat.
- A legjobban liberalizált rendszerek nem feltétlenül a leghatékonyabbak, körül kell őket bástyázni szabályozói oldalról. Bizonyos mértékű integráció a pálya és a vasútüzem között az eredményesebb rendszerek velejárója.
A PROBLÉMA ELEMEI
- A szabványokban sok a redundancia és ellentmondás.
- Olyan „emberi”, jogi nyelven íródnak a műszaki tényállások és alrendszerek közötti illesztések, amely viszonylag tág értelmezési teret hagy, amit a különböző érdekeltségű körök előszeretettel ki is használnak – egészen a nagyszámú bírósági eljárásokig.
- Az alrendszerek, illesztések, követelmények precíz és teljes leírása hamar rendkívül terjedelmessé, összetetté válik, annak érdekében, hogy a versenysemlegességet megőrizzék, és minél teljesebben kiiktassák a támadási, súrlódási felületeket. Annál is inkább, hiszen különböző érdekkörök és gyártók hatnak a szabványosító folyamatra.
- A minél szélesebb körű kockázatkerülés és a felelősség delegálása olyan szabályozási „ökoszisztémát” eredményezett, ami hozzájárul a vasút egyre drágábbá és rugalmatlanabbá tételéhez.
- A politika gyakran nincs a helyzet magaslatán: a problémák tudatáig, pontos felismeréséig sem jut el, illetve hiányzik mind az alapkonszenzus, mind a közlekedésügy alakítása, az elsőbbségek egyeztetése, kialakítása és keresztülvitele iránti akarat.
LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
Néhány megoldási irány vagy javaslat, amelyeket az eszmecserében részt vevő szerzők munkáiból ki lehet emelni:
- Modellalapú rendszerelemzés: a rendszert meghatározó vagy az interoperabilitást lehetővé tevő illesztéseket modellekkel érdemes leírni szabványok helyett. Az ilyen, például az űrkutatásban is használt és a vasútnál is terjedő rendszerarchitektúrák természetes nyelv helyett formális modellekből állnak. Ettől jóformán megszűnik az eddigi tág értelmezési tér, továbbá „digitális ikrek” segítségével modellezhetővé, laikusok számára is szemléltethetővé válnak az alrendszerek és helyzetek. Ez a véleményformálás és döntéshozatal szélesítését is elősegíti, mind szakmán belül, mind a külső érintettek érdekcsoportjai körében.
- Tekintettel a verseny elsőbbségére, tudatosan visszavonulót kell fújni legalább részlegesen és bizonyos fokig. Nem lehet több, egymással versenyző infrastruktúra, csak egyetlen integrált nemzeti ütemes menetrend lehetséges. Az erősen összefonódó, egyre inkább automatizált, digitalizált vasúti rendszeren belül a versenynek nincs szerepe, nincs értelmes funkciója. Jól működő, használható, mesterséges belső verseny nélküli rendszert kell nyújtani akár közszolgáltatásként. Ennek alapján lehet egyenlő feltételeken versenyeztetni a felhasználókat, például a fuvaroztatókat.
- Az infrastruktúra és vasúttársaságok bizonyos mértékű integrációja eredményesebbé teheti a rendszert és gátat szabhat a túlszabályozásnak, lásd Svájc és Ausztria példája.
- El kell kerülni, hogy a szabványosítás túlmutasson a rendszert meghatározó, illetve azt interoperábilissá tevő interfészeken. Ezen túl jóval több felelősséget a helyi résztvevők felé érdemes delegálni.
- A politika felől talán úgy lehet kezdeni, hogy „felelősségi közösségeket” alapítanak a nemzeti parlamentek frakciói, illetve szakbizottságai, hogy hosszú távú közlekedéspolitikai alaptételekben, konszenzusban állapodjanak meg. Ennek alapján a szabályozást erősen ki lehet gyomlálni és korszerű metodológiával, Európa-szerte összehangoltan újraszerkeszteni. A szabályozásnak csak az a dolga, hogy irányt mutasson a szuverén szereplőknek. A szabványügy, szabályozás, illetve a mérvadó rendszer-architektúra végrehajtási támogatást nyújtson, ne fegyverként szolgáljon az érdekellentétek kíméletlen összeütközése során, és ne is mentesítse a résztvevőket felelősségük viselése alól.
Az írás a kétheti Magyar Vasút lapban jelent meg, amely a vasúti szektor első számú vasútgazdasági lapjaként naprakészen tájékoztatja olvasóit a vasúti ágazat híreiről, és javítja a szektor reputációját a döntéshozók és a széles közvélemény körében. Az olvasók rálátnak arra a közös építkezésre, amelynek célja egy tisztább közlekedési rendszer kialakítása. Aktuális információkkal, a döntéshozók és valamennyi érintett, valamint a vasút iránt érdeklődő olvasók hiteles, objektív, naprakész tájékoztatásával segít a lap az eligazodásban a vasúti piacon.
A minden páratlan hét csütörtökén megjelenő lap az alábbi terjesztőknél érhető el: http://bit.ly/MagyarVasut
Előfizetés és további információ: magyarvasut@magyarvasut.hu